Franja

zavekati glagol
1. pogosto v leposlovju (zajokati) ▸ felsír
Ko zaveka otročiček, mu potisne dojko v usta. ▸ Amikor a kisded felsír, a szájába nyomja az emlőjét.

2. pogosto v leposlovju (tarnati) ▸ sopánkodik, siránkozik
"Nos si mi zlomila!" je zavekal. ▸ „Eltörted az orrom!” – sopánkodott.

3. pogosto v leposlovju (o rojstvu) ▸ világra jön, napvilágot meglát
Ob 7.45 je na svet zavekalo novo dete. ▸ 7.45-kor jött a világra az újabb gyermek.
Dan pa je bil očitno več kot naklonjen tudi porodnicam, saj je v 24 urah v porodnišnici zavekalo več kot tridesetkrat. ▸ A jelek szerint a vajúdó nők számára is eszményi volt a nap, mivel 24 óra alatt több mint 30 kisbaba látta meg a napvilágot.

4. pogosto v leposlovju (o nastanku) ▸ napvilágot meglát
Priznati moram, da sem v spletu našel še druge datume, ko naj bi mladi internet prvič zavekal, in različna imena "pravih očetov", ki so ga zaplodili. ▸ Be kell vallanom, hogy más dátumokat is találtam a világhálón arról, hogy mikor látott napvilágot először az internet, és az őt nemző „valódi apák” különböző neveire bukkantam.

zavékati (-am) perf. nareč. mettersi a piangere, scoppiare a piangere

zavékati -am ekspr. zaplakati: otrok je zavekal

conclāmō -āre -āvī -ātum

1. skupaj klicati, sklicati; abs. (voj.): conclamatur ad arma C., L. kliče se pod orožje (na boj); z acc.: duros conclamat agrestes V., c. socios O., vasa C. k pospravljanju orožja klicati = vojsko na odhod pripravljati, tudi abs.: conclamari iussit C.

2. (skupaj) glasno (za)klicati, (za)kričati, (za)vpiti, vzklikniti (o več osebah): conclamat omnis multitudo C., ad quorum casum cum conclamasset gaudio Albanus exercitus L. ko je zaradi njunega padca albansko ljudstvo od veselja zavriskalo, conclamat vir paterque (Lucretiae) L., dato signo ut universi conclamarent Cu. da naj zaženejo bojni krik, planctu conclamat uterque Isthmos Stat. glasno zatarnata; c. victoriam C. kričati „zmaga“, laetum paeana V. zagnati zmagoslavni vrisk, c. incendium Sen. ph. ali ignem Ap. kričati „ogenj!“ ali „gori! gori!“ c. latrones Ap. kričati „tatovi!“ V; v pass.: qui (duces) bene gesta re publica gaudio et impetu victoris exercitus conclamabantur T. ki so se hrupno pozdravljali; (redk. o posamezniku): ubi abit, conclamo: „Heus quid agis …?“ Pl., conclamato, ut aliqui audiant Ci., Italiam conclamat Achates V. „Italija“ zakliče Ahat, „hei mihi“ conclamat O. Skladi: z ACI = glasno (za)klicati, (za)kričati, glasno naznaniti (naznanjati), razglasiti (razglašati), glasno izprič(ev)ati: V., conclamant ita fieri oportere Ci., conclamant omnes occasionem negotii bene gerendi amittendam non esse C., conclamant patres corpus (Augusti) ad rogum umeris senatorum ferendum (esse) T., manu ac voce capta castra (esse) conclamavit T.; v pass.: ergo nunc iam vis conclamari auctionem fore Pl.; s finalnim stavkom = glasno poz(i)vati, zahtevati: conclamantibus omnibus, imperaret, quod vellet C., itaque conclamant, duceret, quo videretur Cu., conclamaverunt, uti aliqui ex nostris ad colloquium prodiret C., id modo a multitudine conclamatum est, ut L. Valerium et M. Horatium ad se mitterent L.; z odvisnim vprašanjem: conclamavit, quid ad se venirent C.

3. occ.
a) kričoč pritrditi (pritrjevati) čemu, odobriti (odobravati) kaj: quod Mithridates se velle dixit, id sutores et zonarii conclamaverunt Ci.
b) α) ob mrtvaškem odru mrliča po imenu klicati, obžalovati, objokovati, naricati: partem c. tori Stat., corpora conclamata Lucan., Ap., c. suprema cum gemitu Amm. zadnjo čast z naricanjem izkaz(ov)ati, — od tod: post conclamata suprema Ps.-Q.; tudi obžalovati koga kot mrtvega, žalovati po kom (o katerem se misli, da je padel v boju ali umrl v tujini): ex maestis paulo ante domibus, quae conclamaverant suos L., domi tuae iam defletus et conclamatus es Ap. β) c. aliquid kaj kot izgubljeno obžalovati, za izgubljeno imeti (šteti): conclamatis negotiis Amm., rerum acerbitates iam conclamatas et perditas Amm.; solitis fletibus c. z ACI: Amm.; — od tod preg.: conclamatum est Ter., Amm. vse je izgubljeno, konec je.

4. zavekati, objokati, potarnati: immensis conclamata querelis saxa senis Mart. — Od tod adj. pt. pf. conclāmātus 3

1. razvpit, zloglasen, znan: conclamatissimus Sid.; poseb. poguben: herbae conclamati frigoris Macr.

2. obžalovanja vreden: res Serv.

kvéknuti kvêknēm zavekati, zacviliti, zaječati: kveknuti kao novorodeno dijete, dete

захныкать zacmeriti se, zavekati