teme [ê] srednji spol (teména …)
1. glave: der Scheitel
2. (najvišja točka) der Scheitel, der Scheitelpunkt; (temenišče) der Scheitelpunkt; geografija pri gubah: der First; gradbeništvo, arhitektura pri oboku: der Rücken, der Scheitel; (gornji rob) die Oberkante
Zadetki iskanja
- teme samostalnik
1. (del glave) ▸ fejtető, tetőudariti po temenu ▸ fejtetőn ütteme glave ▸ fejtetőpopraskati se po temenu ▸ kontrastivno zanimivo megvakarja a feje tetejétŽe dalj časa opažam večje izpadanje las, predvsem na temenu. ▸ Már régóta nagyobb hajhullást észlelek, különösen a fejtetőmön.
2. geometrija (točka) ▸ csúcsteme hiperbole ▸ hiperbola csúcsakoordinati temena ▸ csúcs koordinátáiZapiši koordinati temena in enačbo simetrijske osi pripadajoče parabole. ▸ Írd le a csúcs koordinátáinak és a hozzájuk tartozó parabola szimmetriatengelyének egyenletét.
Presečišče simetrijske osi in parabole je teme parabole. ▸ A szimmetriatengely és a parabola metszéspontja a parabola csúcsa.
3. (o zaobljenem delu) ▸ csúcs, tetőteme ovinka ▸ kanyar csúcsateme griča ▸ domb csúcsateme kupole ▸ kupola csúcsaTežje stroje za utrjevanje smemo uporabiti šele 1 m nad temenom cevi. ▸ A nehezebb tömörítőgépeket csak a cső teteje felett 1 m-rel szabad használni.
Globoko strojno oranje in lega grobišča na temenu hriba sta ponovno opozorila na prazgodovinsko osnovo. ▸ A mély gépi szántás és a sírhely fekvése a dombtetőn ismét ráirányította a figyelmet az őskori alapra. - téme -ena i tême -éna s
1. tjeme, teme: od podplatov do -a mu ni kaj reči
od glave do pete je bez zamjerke (-mer-)
2. tjeme, najviši vrh planine, luka, parabole: teme gore, parabole, na glavi kovice, trikotnika - téme tém vr. bati se
- tême summit; apex, pl -es, apices; top
tême glave crown of the head; anatomija vertex, pl -es, -ices - tême sommet moški spol (de la tête), vertex moški spol
gorsko teme cime ženski spol, faîte moški spol
od podplatov do temena de la tête aux pieds, familiarno de pied en cap - tême (-éna) n
1. anat., zool. vertice; ekst. capo, testa:
lase na temenu ima že redke i capelli (della testa) gli si stanno già diradando
2. ekst. culmine, vertice, sommità:
teme kupole, loka la sommità della cupola, il vertice dell'arco - tême (glave) coronilla f
gorsko teme cumbre f, cima f
od podplatov do temena de pies a cabeza - tême -éna s., ті́м’я -я і ті́мені с.
- tême -éna s creştet
- apex množina apices [éipeks, éipisi:z] samostalnik
vrh, teme, vršiček; konica
figurativno višek, kulminacija - cȋk m
1. krik, vrisk: probijali smo se kroz cik gologlavih djevojaka
2. cvič: čuje se cik galebova
3. žvenket: cik dukata
4. teme: udariti koga po ciku
5. med. trganje: udari cik u kosti začelo je trgati po kosteh - coronilla ženski spol teme (glave)
andar (bailar) de coronilla opravljati z veliko vnemo
dar de coronilla na glavo pasti; hitro propasti
estoy de ello hasta la coronilla sit sem tega (že do grla) - crencha ženski spol teme (glave); preča, na prečo počesani lasje
abrir (hacer, marcar) la crencha lase v prečo razčesati - creştét -e n teme, vrh
- crown1 [kraun] samostalnik
krona, venec; krošnja; oglavje, teme; vrh; vrhunec; format papirja (15 x 20 inches); novec 5 šilingov
from the crown of the head to the sole of the foot od nog do glave - culmen -inis, n (prim. celsus in columen)
I.
1. vrh, najvišja točka, kopa: culmina Alpium C., c. montium Plin., c. Tarpeium Suet.; c. caeli Ci. (Arat.) nebesna kupola, po drugih zenit.
2.
a) arhit. sleme, zatrep: c. aedis Iovis L., tecti V., O., Cu., tecta domorum culmina V., tugurī congestum caespite culmen V., ruit alto a culmine Troia V. s svoje višine, villarum culmina fumant V., mersae culmina villae O., columen in summo fastigio culminis Vitr., c. domus Suet.; od tod slamnata (s slamo krita) koča: Sen. ph., in pesn. hiša: Val. Fl., Sen. tr.
b) človeško teme: hominis L.
3. pren. višek, vrhunec: a summo culmine fortunae L., summo de culmine lapsus Lucan., illum summo de culmine rerum morte petit Lucan., culmen omnium rerum tenere Plin., pars haec pervenit ad culmen Plin., summum c. Iovis Sil., c honoris mei Ap., auctoritatis Aug., regale Cl. knežja visokost.
— II. pesn. bil, slama: durae culmen inane fabae O. - First, der, (-/e/s, -e), Baukunst, Architektur sleme; Geographie einer Falte: teme
- mečáva ž
1. meča, meki dio, deo: mečava hruške, kumare; kruhova mečava
sredina hljeba (hle-)
2. meko tjeme, teme, tjemenac, tjemenjača, fontanela
3. razmekšana zemlja: gaziti skozi -o
4. meki snijeg, sneg
5. lapavica, raskvašen snijeg s blatom i vodom
6. jugovina: zunaj je nastala mečava - Oberkante, die, gornji rob, bei Rohren: teme