Franja

turban [tə́:bən] samostalnik
turban; (ženski) klobuk brez krajevcev
zoologija navoji polževe hišice

turban moški spol (-a …) der Turban

turban [türbɑ̃] masculin turban

turban à aigrette turban s perjanico

tùrbān -ána m (n. Turban, romun. turban, t. tülbent, perz.) turban

turban samostalnik
1. (tradicionalno moško pokrivalo) ▸ turbánSikhizem izhaja iz Indije, pripadniki vere pa nosijo turbane. ▸ A szikhizmus Indiából ered, a vallás követői pedig turbánt hordanak.
Samo neposredni potomci preroka lahko nosijo črne turbane. ▸ Csak a próféta közvetlen leszármazottai viselhetnek fekete turbánt.

2. (žensko pokrivalo) ▸ turbánNadela si je bel svilen turban, ki je imel ob strani širok trak, s katerim si je lahko zakrila usta in brado. ▸ Fehér selyemturbánt tett a fejére, oldalt széles szalaggal, amellyel el tudta takarni a száját és az állát.
Dame evropskih in ameriških velemest so dostojanstveno nosile turban, pozimi pa so se grele s kučmo. ▸ Az európai és amerikai nagyvárosok hölgyei méltósággal hordtak turbánt, télen pedig kucsma alatt melegedtek.

3. (o obliki) ▸ turbánLase zavijte v turban iz brisače, ki ste jo prej namočile v toplo vodo in dobro ožele. ▸ A haját csavarja be előzőleg meleg vízbe áztatott és jól kifacsart törölközőturbánba.
Navadno je spal v svojem frotirastem kopalnem plašču, pokrit s turbanom iz hotelskih brisač. ▸ Általában a frottír fürdőköpenyében, a szállodai törölközőkből készített turbánokkal takarózva aludt.

Turban, der, (-s, -e) turban

túrban (porkivalo) turban

túrban (-a) m turbante (tudi ekst.)

túrban m (nj. Turban < rumun. turban < t. tulbent < perz. ) turban

túrban turbante m

túrban -a m., тюрба́н -а ч., чалма́ -и́ ж.

тюрбан m turban

тюрба́н -а ч., túrban -a m.

turški turban stalna zveza
botanika (okrasna buča) ▸ török turbán

cidaris -is, acc. -im, f (perz., gr. κίδαρις) kidara, nizek turban, naglavni okras
a) perz. kraljev: Cu.
b) judovskega velikega duhovnika: Eccl.

mitra -ae, f (gr. μίτρα) oglavna poveza, oglavnica, turban, mitra, azijsko naglavje z jermenoma, ki sta se zavezovala pod brado; v Grčiji in pozneje tudi v Rimu so mitro nosile le ženske in mehkužniki, poseb. gizdalini: Luc. fr., Lucr., Pr., Paul. (Dig.), Arn., Vulg., mitra Melitensis Varr., P. Clodius a crocotā, a mitrā … est factus repente popularis Ci., picta lupa barbara mitra Iuv., Maconia V., habent redimicula mitrae V., mitrae versicolores Plin., crispantes mitrae Hier.

sàručina ž velik, visok, turban

sàruk m (t. saryk)
1. bela ruta, ovita okoli kape na glavi
2. turban

tiāra -ae, f (gr. ἡ τιάρα) in tiārās -ae, m (gr. ὁ τιάρας) vzhodnjaško moško pokrivalo, tiara, turban, fes: O., Val. Fl., Iust. idr., tiara ornatum lepide condecorat tuom Pl., Phrygia tiara Iuv., tiaras sacer V., recta tiara (gr. τιάρα ὀρϑή) Sen. ph. pokončna tiara vzhodnjaških kraljev (tiara podložnikov je bila nagnjena nekoliko naprej).

turbante m

1. turban

2. bot.
turbante di turco (martagone, giglio gentile) ajdovska lilija, rdeča lilija, zlati klobuk (Lilium martagon)