Franja

polentar [é] moški spol (-ja …) ironično der Spaghettifresser

polentar samostalnik
1. sovražno (Italijan) ▸ puliszkaevő, približek prevedka ▸ digó
Italijani so bili za nas makaronarji, polentarji. ▸ Az olaszok számunkra csak taljánok, digók.

2. (kuhinjski pripomoček) ▸ puliszkakészítésre szolgáló fakanál
Večkrat ko boste vihteli polentar, boljša bo vaša polenta. ▸ Minél többször megkeveri fakanállal a puliszkát, annál finomabb lesz.

3. lahko izraža negativen odnos (kdor velikokrat je polento) ▸ puliszkaevő, puliszkazabáló
Tako imajo vzdevki kruhovec, krompirjevec, makaronar, polentar, sladkosned in podobno že negativni prizvok. ▸ Így az olyan kifejezéseknek, mint a kenyérevő, krumplievő, makarónievő, puliszkaevő, édesszájú és hasonlók már negatív konnotációjuk van.

polentár (-ja) m nareč. gosp. mestolo della polenta

poléntar (-ja) m

1. mangiapolenta, polentaio; pejor. polentone

2. pejor. (italijanski okupatorski vojak) mangiapolenta

poléntar -ja m onaj koji se pretežno hrani polentom, koji voli palentu, prezriv naziv za Italijana

poléntar -ja m lonac, kotao, kalan u kojemu se sprema palenta

mangiapolēnta m, f invar.

1. polentar

2. pren. nesposobnež, reva

palèntāš -áša m polentar, kdor rad je polento

polentaio m (pl. -ai)

1. polentar (prodajalec)

2. polentar (jedec)

polentone m (f -na)

1. počasne, lenuh

2. slabš. polentar, severni Italijan

pulti-phagōnidēs -ae, m (hibrid. iz puls in φαγεῖν) kašojedec, zdrobojedec, žgancejedec, polentojedec, kašar, zdrobar, žganč(k)ar, polentar, šalj. = Rimljan: Carchedonius vocatur haec comoedia † Latine platus patruos Pultiphagonides Pl.

pulti-phagus -ī, m (hibrid. iz puls in φαγεῖν) kašojedec, zdrobojedec, žgancejedec, polentojedec, kašar, zdrobar, žganč(k)ar, polentar, šalj. = Rimljan: non enim haec pultifagus opifex opera fecit barbarus Pl. (prim.: pulte, non pane, longo tempore vixisse Romanos manifestum est Plin.).