Franja

govor|ec [ó] moški spol (-ca …)

1. der Sprecher
naravni govorec jezika der Muttersprachler

2. film, TV:
nevidni govorec der Offsprecher
vidni govorec der Onsprecher

govorec samostalnik
1. (kdor govori) ▸ szónok, beszélőNekateri otroci so spretni govorci in si veliko stvari kar izmislijo. ▸ Egyes gyerekek ügyes szónokok és sok mindent kitalálnak.Nismo pa Amerika, kjer so ljudje sami po sebi boljši govorci, tam so vsi navajeni nastopanja. ▸ Nem élünk azonban Amerikában, ahol az emberek maguktól jobb szónokok, ott mindenki megszokta a szereplést.
Ko tolmač govori, govorec počaka in nadaljuje šele tedaj, ko tolmač zaključi – se torej izmenjujeta. ▸ Amikor a tolmács beszél, a beszélő vár, és csak akkor folytatja, amikor a tolmács befejezte – tehát felváltva beszélnek.

2. (o jeziku) ▸ beszélőVečina jezikov na svetu ima zelo malo govorcev. ▸ A világ legtöbb nyelvének nagyon kevés beszélője van.

3. (o javnem nastopu) ▸ felszólaló, szónok, előadóNa konferenci bo nastopilo več kot 40 govorcev, med katerimi je tudi pet svetovnih podjetniških avtoritet. ▸ A konferencián több mint 40 előadó vesz részt, köztük öt világhírű vállalkozói szaktekintély.

4. (predstavnik organizacije) ▸ szóvivőZunanje ministrstvo bo poslej v javnosti nastopalo s svojim uradnim govorcem. ▸ A külügyminisztériumot mostantól saját szóvivője képviseli a nyilvánosság előtt.

govórec celui qui parle, interlocuteur moški spol , orateur moški spol

govórec -rca m vorbitor

govôrec (-rca) m

1. ciarlatore; narratore; dicitore; lingv. parlante, locutore:
govorec v spanju sonniloquo

2. parlatore, oratore

govôrec -rca m
1. govornik, govornik, onaj koji govori, priča: glasen govorec v gruči
2. govorljivac, onaj koji dobro govori

govôrec -rca m., ора́тор -а ч.

naravni govorec (jezika) moški spol der Muttersprachler

nevidni govorec moški spol (glas) film, TV: der Offsprecher

vidni govorec moški spol TV, film: der Onsprecher

govòrdžija m slabš. govorec, gostobeseden govornik: -e su slabi radnici

govòrljivac -īvca m iron. zgovornež, govorec, govorač

locuente moški spol govoreča oseba, govorec, govornik; radijski napovedovalec

locuteur, trice [lɔkütœr, tris] masculin, féminin govorec, govoreča oseba, besednik

locūtor -ōris, m (loquī)

1. govorec, govornik: rudis locutor exotici sermonis Ap.

2. occ.
a) izboren, zelo dober govornik: Aug.
b) besedun, blebetač, klepetač, klepetavec: Gell.

locutore m jezik govorec

namjéštalo s (ijek.), naméštalo s (ek.) ekspr. govorec, ki pretirano izbira besede

ōrātor -ōris, m (ōrāre)

1. govorec ali besednik kakega poslanstva, odposlanec z ustnimi naročili, pogajalec, posrednik, posredovalec: Pl., Ter., Enn. ap. Varr., Afr. ap. Fest., Ca. ap. Fest., Varr., V. idr., Veientes pacem petitum oratores Romam mittunt L., Fabricium, quia sit ad Pyrrhum de captivis recuperandis missus orator Ci., mittor Iliacas orator ad arces O.

2. govornik: Enn. ap. Ci., Ca. ap. Q., Q., Plin., Lact. idr., clarus, illustris, magnus, summus, mediocris Ci., laudantur oratores veteres Crassi et Antonii Ci.

3. prosilec: sed vide sis, ne tu oratorem hunc pugnis pectas postea Pl., haud aequomst te inter oratores accipi Pl. (v nasprotju in dvoumju s pomenom pod 1).

parlante

A) agg.

1.
ben parlante ki dobro, pravilno govori

2. pren. jasen, očiten, zgovoren:
prova parlante zgovoren dokaz

3. pren. živ, izrazit

B) m, f govorec

parleur, euse [parlœr, öz] adjectif zgovoren; masculin, féminin govorec, besednik; zgovorna oseba; blebetač, -čka

beau parleur (vieilli) zgovoren človek, kdor rad dela lepe fraze, frazari
haut-parleur masculin zvočnik