Franja

improbō -āre -āvī -ātum (improbus) ne odobravati, grajati (kot slabo), zavrniti (zavračati), zavreči (zametati): eumne testem improbabit, quem iudicem probarit? Ci., mancipibus potestatem probandi improbandique permisi Ci., testamento improbari Ci. zavržen, razdedinjen biti, consilium, factum, foedus, legem i. Ci., mores alicuius i. O.; poseb.: frumentum improbare Ci. pripeljano žito (kot nerabno) zavreči. — Od tod

1. improbandus 3 zavržen, graje vreden: improbando gaudio exultare Val. Max.; subst. pl. n.: bonus iudex damnat improbanda, non odit Sen. ph.

2. adj. pt. pf. improbatus 3 zavržen, razvpit, zloglasen: libri improbatae lectionis Ulp. (Dig.), liber illectus improbatusve Ap., auctores i. Sen. ph., improbatissimus homo Gell.

limbo [límbou] samostalnik
vice; zavržen kraj, ječa
figurativno ropotarnica

to go to limbo izgubiti se, izginiti
to be laid up in limbo sedeti (v ječi)
to send to limbo zavreči

per-abiectus 3 (per in abicere) zelo zavržen, ponižan: Cypr.

reprobate [réprəbeit]

1. pridevnik
cerkev zavržen od boga, brezbožen; izprijen, pokvarjen, zakrknjen v grehu; nemoralen, moralno propadel
arhaično ne(po)raben

2. samostalnik
prekletnik, izgubljenec, brezbožnež; pokvarjenec, izprijenec, ničvrednež, nemoralen človek

the reprobate of the family figurativno črna ovca v družini

3. prehodni glagol
ne odobravati, ne prizna(va)ti, (ostro) obsoditi; zavrniti, odbiti, odkloniti
cerkev prekleti, obsoditi na večno pogubljenje

ljubljenček samostalnik
1. (domača žival) ▸ kedvenc, házi kedvenc, háziállatVaš domači ljubljenček vas je vedno iz srca vesel, ko pridete domov in ga malo pocrkljate in pobožate. ▸ A házi kedvence mindig szívből örül, amikor ön hazaérkezik, egy kicsit megcirógatja és megsimogatja.
2. (o osebi) ▸ kedvencNi hotel, da fantek postane razvajen družinski ljubljenček. ▸ Nem akarta, hogy a fiú elkényeztetett családi kedvenc legyen.
V razredu je imel svoje ljubljenčke. ▸ Megvoltak a maga kedvencei az osztályban.
Najbolj ponosen sem na to, da mi je vse to uspelo samemu, nikdar nisem bil od nekoga sin, brat, prijatelj, ljubljenček. ▸ A legbüszkébb arra vagyok, hogy mindezt egyedül értem el, nem voltam senkinek a fia, testvére, barátja, kedvence.

3. (o stvari) ▸ kedvenc
Zelo nerad posodi svoje vozilo, saj se boji, da bi se njegovemu ljubljenčku kaj pripetilo. ▸ Nagyon vonakodik kölcsönadni a járművét, mert fél, hogy a kedvencének baja esik.
Včasih raje ostane doma in klepeta, kot da bi šla na žur, ker se sicer ne bi mogla nenehno pogovarjati po svojem mobilnem ljubljenčku. ▸ Néha inkább otthon marad csevegni, minthogy elmenjen egy buliba, mert ott nem tudna állandóan az imádott mobilján beszélgetni.

reject¹ [ridžékt] prehodni glagol
zavreči, zavrniti, odbiti, odkloniti, ne vzeti v poštev, ne priznati, ne odobriti, ne sprejeti; (o želodcu) izločiti, izmetati, povračati, izbljuvati; zapustiti (ljubimca, ljubico)

to reject a bill zavrniti (zakonski) predlog
to reject a candidate ne izvoliti kandidata
to reject a counsel ne sprejeti nasveta
to reject a custom upirati se šegi, ne se zmeniti za šego
to reject all responsibility odkloniti, odklanjati vsako odgovornost
to reject a vote of censure odkloniti nezaupnico
rejected lover, suitor zavrnjeni ljubimec, snubec
to be rejected biti zavržen, dobiti "košarico"; propasti (tudi o gledališki igri)

ἀ-δόκιμος 2 neizkušen, nesposoben, popačen, zavržen, malopriden NT.

ἀ-πάτωρ, ορος, ὁ, ἡ 1. brez očeta NT, osirotel; ἐμοῦ zavržen od mene (od očeta). 2. neočetovski, očetu nepristojen.

ἀπόβλητος 2 (ἀπο-βάλλω) ep. NT prezirljiv, zaničljiv, vreden, da se zavrže, zavržen.

ἀπό-θεστος 2 (θέσσομαι želim) ep. zavržen, proklet, zaničevan.

ἀπόπτυστος 2 (πτύω) poet. izpljunjen, oduren, mrzek, gnusen, zavržen.

ἔκβολος 2 (ἐκ-βάλλω) poet. 1. izvržen, zavržen; ὁ ἔκβολος (πόντου) od valov preplavljeno nizko obrežje. 2. prezgodaj rojen.

ἐλεγχής 2 (ἐλέγχω) osramočen, zavržen, sramoten, strahopeten, bojazljiv; sup. ἐλέγχιστος.