zlíti, zlívati
zliti na tla verter al suelo
reka se zliva el río desemboca (ali desagua) (v morje en el mar)
Zadetki iskanja
- zloščiti glagol
1. (dati lesk) ▸ kifényesít, fényezzloščiti čevlje ▸ cipőt kifényesítzloščiti škornje ▸ csizmát kifényesítzloščiti parket ▸ parkettát fényezzloščiti tla ▸ padlót fényezzloščiti do leska ▸ kontrastivno zanimivo fényesre suvickol
2. (izboljšati) ▸ fényez, tisztára moszloščiti podobo ▸ približek prevedka fényezi önmagátzloščiti ugled ▸ fényezi a hírnevétKot kaže, namerava rektor zloščiti svojo podobo v javnosti. ▸ Úgy látszik, a rektor szeretné fényezni a hírnevét a nyilvánosság előtt. - zmetáti jeter (de)
zmetati na tla jeter par teffe
zmetati komu kaj v obraz jeter quelque chose à la face de quelqu'un
zmetan (pohištvo) de bric et de broc
zmetana družba société ženski spol bigarrée (ali hétéroclite) - zmrzel pridevnik
pogosto v leposlovju (zmrznjen) ▸ fagyos, fagyottzmrzli prsti ▸ fagyos ujjakzmrzla tla ▸ fagyos talajzmrzla zemlja ▸ fagyott földzmrzel sneg ▸ fagyos hó - zravnáti to make level
zravnáti tla z zemljo to level with the ground; to even
zravnáti z zemljo to raze (ali to rase) to the ground; (izenačiti) to make equal to (ali with); to even up
zravnáti (utreti) komu pot to make things smooth for someone - zrožljáti (-ám) perf. risuonare, tintinnare:
kovanci so zrožljali na tla le monete caddero tintinnando - zvíška adv.
1. dall'alto:
zviška pasti na tla cadere a terra dall'alto
2. dall'alto (in basso); con superiorità, supponenza - ἀνα-χαιτίζω (χαίτη) naježim grivo; τινά posadim, otresem, vržem jezdeca (na tla); pren. prekucujem, prevračam.
- ἀπο-προΐημι ep. [aor. ἀποπροέηκα] 1. odpošiljam, odpravljam, ἰόν izstrelim. 2. spuščam (na tla).
- βέβηλος 2 (βαίνω) 1. dostopen, kamor sme kdo stopiti, nesvet, neposvečen, τὸ βέβηλον neposvečena tla. 2. nečist, brezbožen, posvetnjak NT.
- γῆ, γῆς, ἡ, skrč. iz γέα, dor. γᾶ, ep. poet. γαῖα, gen. pl. γαιάων, ion. γεῶν [Et. γαῖα iz γάϝjα, γεωργός iz γᾱϝοργός] 1. a) zemlja, tla, dežela, pokrajina, καὶ κατὰ γῆν καὶ κατὰ θάλατταν terrā marique, Sof. El. 244 zemski prah; b) pers.: boginja zemlje; κατὰ γῆς (ὑπὸ γαίας) pod zemljo, v podzemlju (pa tudi: na suhem); c) kreda λευκή. 2. (obdelana) zemlja, polje, πατρίς domovina.
- δᾰ́-πεδον, τό [Et. iz dm̥- πεδον, dm̥, δόμος] tla, pod, tlak, zemlja, ravnina, dvorišče, veža.
- δυσχωρία, ἡ (χῶρος) neugodna tla, kraj, neugodna lega.
- ἐγ-κατακρούω poet. udarjam ob tla, plešem.
- ἐδαφίζω (ἔδαφος) (po)rušim do tal, poteptam v tla NT.
- ἔδαφος, ους, τό [Et. kor. sed, gl. ὁδός] temelj, tla, dno, pod; ποταμοῦ struga, ἐς ἔδαφος καθεῖλον, κατέσκαψα do tal (popolnoma) sem podrl, razrušil.
- ἐκ-τείνω [pf. pass. ἐκτέταμαι], poet. ἐκ-τανύω [aor. ἐξετάνυσα, ep. σσ, pass. ἐξετανύσθην] 1. raz-, iztegujem, zleknem, razpenjam, razprostiram, napenjam, πᾶσαν προθυμίαν trudim se na vso moč: περιπάτους podaljšujem, λόγον obširno govorim o čem, ἵππον izpodbadam, στρατόν razprostrem, potegnem v širino; pass. ἐκτέταμαι sem napet, raztegnjen, φοβερὰν φρένα s strahom pričakujem, χρόνος ἐκτέταται čas je potekel, φάλαγξ razprostira se, razširja se,. 2. mečem ob tla, pobijam, podiram na tla, (u)morim; pass. a) stegnem se, zleknem se, zvalim se na tla, ἐκταθείς zleknjen; b) umrjem.
- ἐλαύνω, poet. ἐλάω [att. fut. ἐλῶ, ᾷς, aor. ἤλασα, pf. ἐλήλακα, pass. ἐλήλαμαι, aor. ἠλάθην, adi. verb. ἐλατέος – ep. praes. ἐλόω, inf. ἐλάαν, fut. ἐλάσσω, ἐλάω, aor. ἔλασ(σ)α, cj. 2 sg. ἐλάσῃσθα, iter. ἐλάσασκε, plpf. 3 pl. ἐληλάδατο (-λέδατο, -λέατο), ion. pf. ἐλήλασμαί, aor. pass. ἠλάσθην] I. trans. 1. gonim, ženem, poganjam, premikam ἵππους, ζεῦγος; vodim, peljem στρατόν, jašem ἵππον, vozim ἅρμα; ναῦν ladjam, jadram, ναῦς ἐλαυνομένη ladja, ki plove, οἱ ἐλαύνοντες veslači, κώπην veslam, ὁδόν hodim po poti. 2. a) odpeljem, odvedem βοῦς, μῆλα, λείαν; med. odpeljem zase τὶ ἔκ τινος; b) prepodim, iz-, preženem, odstranim τί τινος, τὶ ἔκ τινος iz česa, τινὰ γῆς, μίασμα χώρας; ἄγος izbrišem, poravnam (krivdo). 3. spravim v zadrego, stiskam, mučim, grdo ravnam s kom τινά τινι, ἄδην πολέμοιο, χεὶρ ὀδύνῃσι ὀξείῃς ἐλήλαται roko prešinjajo bolečine, λύπῃ ἐλαύνομαι žalost me prevzame, ὑπ' ἀνάγκης ἐλαύνομαι. 4. udarjam, sujem, ranim σκήπτρῳ τινά, κάρη τινὸς πρὸς γῆν treščim ob tla, πόντον ἐλάταις udarjam po morju z vesli, veslam, γαλήνην veslam po mirnem morju, τινὰ ξίφει, τινὰ ὦμον ranim koga na rami, δόρυ (ἔγχος) διὰ στήθεσφι porinem sulico skozi prsi, ὀιστός διὰ ζωστῆρος ἐλήλατο je prodrla skozi, οὐλήν vsekam rano, σταυρούς zabijem, τὰ πράγματα tiram državo v propast. 5. raztezam a) kujem ἀσπίδα, πτύχας; b) napravljam, gradim τάφρον, τεῖχος; c) pokosim ὄγμον; d) vzbujam, napravljam κολωόν. II. intr. 1. vozim se, jašem, korakam, potujem, veslam, plovem, jadram (dostaviti se mora namreč ἵππον, ἅρμα, ναῦν, στρατόν) ἀντίον grem nasproti, ἥκω ἐλαύνων prijašem, ἀνὰ κράτος v dir, skokoma. 2. πρόσω τινός napredujem v čem, ἐς πᾶσαν κακότητα pomikam se, grem do skrajne zlobe, ἐς τριβάς zavlačujem, odlašam, ἔξω τοῦ φρονεῖν sem blazen, ἐς κόρον ženem kaj do sita, do naveličanja.
- ἐπ-εμβαίνω [pt. pf. ep. ἐπεμβεβαώς] 1. stopam v, na kaj, χθονός grem kam; pf. stojim na čem τινός; εἰς πάτραν ὅτι πόδ' ἐπεμβάσει ker boš s svojo nogo stopil na domača tla; tudi z acc. ὄχθον. 2. pren. teptam z nogami, trpinčim, zasramujem τινί, κατά τινος.
- ἔρᾱζε [Et. od ἔρᾱ, zemlja, nem. Er-de (got. air-ta, stvn. ero)] adv. ep. na zemljo, na tla, k zemlji.