Franja

disinnamorare

A) v. tr. (pres. disinnamoro)
disinnamorare qcn. da qcs. ozdraviti koga ljubezni do

B) ➞ disinnamorarsi v. rifl. (pres. mi disinnamoro)
disinnamorarsi di qcn. prenehati ljubiti koga, ohladiti se

diskreditirati glagol
1. (zmanjšati ugled) ▸ diszkreditálNa novinarski konferenci je povedal, da ga želijo z drugo ovadbo politično diskreditirati. ▸ A sajtókonferencián elmondta, hogy a másik feljelentéssel politikailag akarják diszkreditálni.

2. (vzeti veljavo) ▸ diszkreditál, rontja a hitelét

diskriminirati glagol
(neenako obravnavati ljudi) ▸ diszkriminál, hátrányosan megkülönböztetSpremenjen model vinjet pa dejansko vse bolj diskriminira domače uporabnike cestninskih cest. ▸ A matricák módosított rendszere valójában egyre inkább hátrányosan különbözteti meg a belföldi útdíj-fizetőket.
Slovenija ne sme politično diskriminirati nobene svetovne velesile. ▸ Szlovénia politikailag nem diszkriminálhat egyetlen nagyhatalmat sem.
Poleg tega je določeno, da morajo biti ukrepi sorazmerni in ne smejo diskriminirati ljudi na podlagi etnične, verske ali družbene pripadnosti. ▸ Azt is előírja, hogy az intézkedéseknek arányosnak kell lenniük, és nem alkalmazhatnak etnikai, vallási vagy társadalmi hovatartozáson alapuló megkülönböztetést.

disociacija samostalnik
1. kemija (razpad molekul) ▸ disszociációStopnja disociacije je odvisna od začetne koncentracije kisline. ▸ A disszociáció mértéke a kezdeti savkoncentrációtól függ.

2. psihologija (umski proces) ▸ disszociáció Disociacija je psihološka obramba, ki poskuša (začasno) zmanjšati škodljivost travme. ▸ A disszociáció olyan pszichológiai védekezés, amely megpróbálja (átmenetileg) csökkenteni a trauma káros hatását.
Naravna ljudstva disociaciji pravijo izguba duše; verjamejo, da ima človek poleg svoje lastne še "divjo dušo". ▸ A természeti népek a disszociációt a lélek elvesztésének nevezik; úgy vélik, hogy az embernek a sajátja mellett van egy „vad” lelke is.
Louise je ujetnica disociacije : od drobnih čustvenih odcepitev, spominskih brisanj do omedlevic. ▸ Louise a disszociáció foglya: az apró érzelmi leválásoktól kezdve az emlékek kitörlésén át az ájulásig.

disociacijski pridevnik
1. kemija (o razpadu molekul) ▸ disszociációs
Pri višjih temperaturah imajo pomembno vlogo disociacijski in ionizacijski postopki. ▸ Magasabb hőmérsékleten fontos szerepet játszanak a disszociációs és ionizációs folyamatok.
Povezane iztočnice: disociacijska konstanta

2. psihologija (o umskem procesu) ▸ disszociációs, disszociatív
Pogosto je prisoten občutek otopelosti, čustvene neodzivnosti ter nezaznavanje okolice. Lahko so prisotni tudi drugi disociacijski simptomi. ▸ Gyakori a zsibbadtság érzése, az érzelmi érzéketlenség és a környezet-tudatosság hiánya. Egyéb disszociatív tünetek is előfordulhatnak.
Poznamo številne disociacijske tehnike in te vam bodo pomagale, da se boste oddaljili od neprijetnih dogodkov ali težavnih ljudi in prilagodili svoje poglede. ▸ Számos disszociációs technikát ismerünk. Ezek segítenek abban, hogy elhatárolódjon a kellemetlen eseményektől vagy nehéz emberektől, és kiegyensúlyozza a nézeteit.

dispensar oprostiti (od), dovoliti, dopustiti; prizanesti s; razdeliti; izkazati; razpolagati z

dispensar cuidados (a) skrbno koga negovati
V. dispense oprostite
dispensarse ne se spotikati ob, ne gledati na
no puedo dispensarme de... ne morem si kaj, da ne bi ...

dispensare

A) v. tr. (pres. dispēnso)

1. deliti, razdeljevati:
dispensare sorrisi na veliko se smehljati
dispensare scappellotti klofutati

2. oprostiti, oproščati:
dispensare dal servizio odpustiti iz službe

B) ➞ dispensarsi v. rifl. (pres. mi dispēnso) (fare a meno di) ne storiti, ne reči (česa):
non posso dispensare dal dirvi che... ne morem si kaj, da vam ne bi rekel...

dispenser [dispɑ̃se] verbe transitif oprostiti (quelqu'un de quelque chose komu kaj), izpregledati; dispenzirati; deliti, razdeljevati, razdajati

dispenser quelqu'un d'impôts, d'une obligation, d'un devoir oprostiti koga davkov, kake obveznosti, dolžnosti
dispensez-moi de vous accompagner dovolite mi, da vas ne pospremim (nazaj)
je vous dispense de faire des commentaires prosim vas, nobenih komentarjev!
je vous dispense à l'avenir de vos visites v bodoče mi prizanesite s svojimi obiski; prepovedujem vam obiske pri meni v bodoče
dispensez m'en! prizanesite mi s tem!
se dispenser de ses devoirs, de travailler odtegniti se dolžnostim, delu

disperser [dispɛrse] verbe transitif razpršiti, razkropiti, raztrositi, raztresti; razgnati, razpustiti (une organisation organizacijo)

le vent a dispersé la brume veter je razgnal meglo
disperser la foule razgnati, razkropiti množico
la foule se dispersa après le spectacle množica se je razkropila, razšla po predstavi
disperser ses forces drobiti svoje sile, moči
le courant d'air a dispersé les papiers prepih je raztrosil papirje
vous vous dispersez trop pour arriver à un resultat premalo se koncentrirate, da bi prišli do kakega rezultata

dispiacere^*

A) v. intr. (tudi impers.) (pres. dispiaccio)

1. ne ugajati:
non dispiacere še kar ugajati:
lo spettacolo non mi è dispiaciuto predstava mi je bila še kar všeč

2. obžalovati, biti žal:
ti dispiace? le dispiace? vi dispiace? ti dispiacerebbe? (vljudnostne fraze) ali bi, prosim,... ?:
ti dispiacerebbe imbucarmi questa lettera? ali bi mi, prosim, vrgel pismo v nabiralnik?
se non ti dispiace, se non le dispiace (vljudnostne fraze)
se non ti dispiace, verrò da te stasera če ti je prav, če nimaš nič proti, bom prišel k tebi zvečer

B) ➞ dispiacersi v. rifl. (pres. mi dispiaccio) obžalovati, biti žal

C) m neprijetnost, nevšečnost; žalost; neprijeten dogodek; tegoba:
fare, recare, dare dispiacere a qcn. koga razžalostiti, koga prizadeti
provare, sentire dispiacere biti žalosten, prizadet:
prova un vivo dispiacere per la cattiva notizia slaba novica ga je hudo prizadela

dispiciō -ere -spexī -spectum (dis in speciō -ere)

1. „videti začeti“, oči (zopet) odpreti, spregledati: catuli caeci (slepi rojeni) et qui iam dispecturi sunt Ci., ut primum dispexit Ci. (o smrtno ranjenem Epaminondi), tanta oborta caligo est, ut dispicere non posset Suet. da ni mogel stvari okrog sebe prepoznati.

2. occ.
a) intr. s široko odprtimi očmi ogledovati, razgledovati se, ozreti (ozirati) se: ad terram aspice et dispice (ali despice) Pl., longe cunctas in partīs dispicere Lucr.; pren. vse natanko preisk(ov)ati: dispicientibus consistorianis et militaribus Amm., dispicere de hereditatibus, de his obligationibus Iustin. Inst.
b) trans. z očmi izslediti, razločiti (razločevati), zagledati, zazna(va)ti: nequit ullam dispicere ipse oculus rem Lucr., dispecta est et Thule T., praedam celsius (z višine) dispicere Amm.

3. pren. duševno izslediti, spozna(va)ti, prepozna(va)ti, jasno uvide(va)ti, spredvideti: iam aliquid dispiciam Ter., si dispicere quid coepero Ci., tot res mea sponte dispexi Ci., si … imbecilli animi … verum dispicere non possint Ci., populus Romanus libertatem iam ex diutina servitute dispiciens Ci., dispice insidiatorem et petitum insidiis L. razločuj, dispicere mentem principis, merita T.; z relativnim stavkom: sed ego quod sperem non dispicio Ci.; z odvisnim vprašanjem: in ea re Pompeius quid velit non dispicio Ci. ni mi jasno, dispicies, quid renuntiandum Regulo putes Plin. iun.; occ. premisliti (premišljati), preudariti (preudarjati), (po)misliti na kaj: ubi occasio admonet, dispicere Pl., dispicere res Romanas Ci. ep., quorum nihil cum dispexisset caecata mens subito terrore L.; dispice z ne: Plin. iun., z num ali an: Plin. iun.

displiceō -ēre -uī (-itum) (dis in placēre) ne biti po volji (po godu), ne biti všeč, ne ugajati: Pl., Ter., H., Q., Iuv., Suet., Amm., acta mea sibi ait displicere Ci., huius consilium plerisque civitatibus displicebat N., mortis mihi displicet auctor O.; brezos.: ut populo de rege placeret, de exsulibus displiceret Ci. da … (ljudstvo) ni pritrdilo; v pozni lat. z a(b): quae a multorum sensu displiceat Tert. se ne ujema z … : subj. z inf.: Vop., displiceatne mihi periculum propulsare? Ci., non sane mihi displicet adhibere … rationem Ci.; z ACI: Augustus ap. Suet., displicet plurimos esse custodes Ci.; occ. displicere sibi sam s seboj ne biti zadovoljen, slabe volje biti, ne prav dobro počutiti se: Ter., cumque … mihimet displicerem Ci. Pt. pf. displicitus 3 nevšečen, neljub: ei statim displicita esset (= displicuisset) insolentia Gell.

dispose [dispóuz] prehodni glagol & neprehodni glagol
razpolagati, ukazati, urediti, razpostaviti, razmestiti; odrediti; znebiti se, odstraniti; (z)likvidirati; ovreči; proda(ja)ti; opraviti

man proposes, God disposes človek obrača, Bog obrne
to dispose of s.th. razpolagati s čim; urejati kaj; uničiti; ubiti; (raz)prodati; porabiti
to dispose of by will zapustiti v oporoki
to dispose of in marriage poročiti
to dispose of by auction prodati na dražbi
to dispose of once and for all za vselej urediti
to dispose of one's child to school poslati otroka v šolo
more than can be disposed of več kot je treba
a thing to be disposed of stvar, ki se da dobiti ali prodati
to dispose of a claim urediti reklamacijo
to dispose of goods prodati blago

disposé, e [dispoze] adjectif razmeščen, razpostavljen; razpoložen, pripravljen (za)

fleurs féminin pluriel disposées avec goût z okusom razmeščene cvetlice
être bien, mal disposé biti dobre, slabe volje
être bien, mal disposé pour, envers quelqu'un biti dobro, slabo razpoložen do koga, biti naklonjen, nenaklonjen komu
il est bien disposé à ton égard on ti je naklonjen
être disposé à biti pripravljen za, imeti namen za
je suis tout disposé à te rendre ce service pripravljen sem, da ti naredim to uslugo
disposé à s'enrhumer nagnjen k prehladu

disposer [dispoze] verbe transitif razmestiti, razporediti; razpoložiti; urediti; aranžirati; pripraviti (à na); pripraviti (quelqu'un à quelque chose koga do česa); določiti; commerce trasirati (trato), izstaviti (ček) (sur na); verbe intransitif razpolagati (de z), imeti na voljo

se disposer namerjati (à za, k), pripraviti se; staviti se na razpolago
autorisé à disposer pooblaščen za razpolaganje
pouvoir masculin de disposer pooblaščenost za razpolaganje
disposer les meubles dans un appartement razmestiti pohištvo v stanovanju
disposer d'une voiture iméti na voljo avto
disposer d'une grosse somme razpolagati z veliko vsoto
disposez de moi razpolagajte z menoj
disposez-le à signer ce contrat pripravite ga do tega, da podpiše to pogodbo
vous pouvez disposer lahko greste, trenutno vas ne potrebujemo
se disposer à partir pripraviti se, biti pripravljen za odhod
il se dispose à vendre sa voiture on namerava prodati svoj avto

dissemblable [disɑ̃blabl] adjectif nepodoben, različen, neenak

ils sont trop dissemblables pour s'entendre preveč sta si različna, da bi se razumela

dissentire v. tr. (pres. dissēnto)

1. nasprotovati; ne strinjati se, ne soglašati:
dissentire su qcs. da qcn. ne se strinjati s kom o čem

2. biti različen, ne se ujemati:
i fatti in lui spesso dissentono dalle parole pri njem so pogosto besede eno, dejanja pa drugo

dissimulātiō -ōnis, f (dissimulāre)

1. hlinjenje do nespoznavnosti: veste servili in dissimulationem sui compositus T. v sužnja preoblečen, da ga ne bi spoznali.

2. met.
a) pretvarjanje, pretveza, (za)tajitev, skrivanje: Q., Suet., Amm., dedecora dissimulatione tegere Ci., dissimulatione tecta improbitas Ci., ex omni vita simulatio dissimulatioque tollenda est Ci., hoc maius est dissimulationis tuae facinus Cu., sermo, qualem ira et dissimulatio (ἕν διὰ δυοῖν) gignit T. zatajevani srd, per dissimulationem Iust.; occ. posmeh, ironija: Gell., ea dissimulatione, quam Graeci εἰρωνείαν vocant Ci., εἰρωνείαν, inveni, qui dissimulationem vocarent Q.
b) preziranje: Plin. iun.
c) nemarnost, zanikrnost: Veg., P. Veg.

dissimulō -āre -āvī -ātum kaj „nepodobno narediti“, od tod

1. koga nespoznavnega (kaj nespoznavno) narediti (delati), ne kazati tistega, kar je v resnici, skri(va)ti: canae capillos dissimulant plumae O., nec se dissimulat O. ne skriva se pod drugo podobo, d. natum cultu (s preobleko) O.; med.: Achilles veste virum longā dissimulatus erat O. je skril svojo moškost pod dolgo (žensko) obleko; pesn.: dissimulata Perillae nomine Metella O. pod imenom Perila skrita Metela.

2. pretvarjati se, pritajiti (pritajevati) se, potuhniti se, prikrivati; abs.: sed quomodo dissimulabat Pl., quare delectant homines … ludi, etiam illos, qui dissimulant, non solum eos, qui fatentur Ci., quid taces? quid dissimulas? Ci., non dissimulat Ci. nič ne prikriva, suspicionem dissimulando sedare Ci., litteris perlectis Domitius dissimulans in concilio pronuntiat C., dissimulandi causā S. da bi s tem prikril svoje namene, avidi coniungere dextras ardebant; … dissimulant (sc. ardorem suum) V., male salsus ridens dissimulare H., desine dissimulare Tib.; ex dissimulato neopaženo: aiebat non esse occulte nec ex dissimulato blandiendum Sen. ph., ex male dissimulato agebat aemulum Vell. ne dovolj neopaženo; trans. kaj prikri(va)ti, pritajiti (pritajevati), zatajiti (zatajevati), ne pustiti vedeti, zamolč(ev)ati; z obj. v acc.: L., Cu. idr., nec … quicquam simulabit aut dissimulabit vir bonus Ci., sunt in hoc ordine, qui … ea, quae vident, dissimulent Ci., quanto haec dissimulare et occultari … praestet? C., d. febrem, metum H., nomen suum O. prikrivati svoje ime = vzdeti si tuje ime, dissimulant deos O. prikrivajo svoje božanstvo, tauro dissimulante deum (svoje božanstvo) O., d. crudelia gaudia O., eloquentiam Q., veniam … petens, quod ei Vettios, Plautios dissimulavisset T.; pass.: neque dissimulari tantum scelus poterat Ci., (ut) tenuitas dissimulari non queat Ci., dissimulato intellectu, dissimulata seditio T.; med.: dissimulata deam Stat. prikrivajoča svoje božanstvo; z ACI: Pl., Cu., Q., Suet., cui … Cn. Plancio numquam dissimulavi me plurimum debere Ci., neque se Sullanum esse dissimulat Ci.; z odvisnim vprašanjem: quae rebus sit causa novandis, dissimulent V., quid ipse sim secutus, promam, nec umquam dissimulavi Q.; s quin: Gell., me … ille versus dissimulare non sinit, quin delecter Ci.; s quasi: dissimulabo hos quasi non videam Pl.; z de: Dig., Volturcius … dissimulare de coniuratione S. Od tod adv. pt. pr. dissimulanter neopaženo, (na) skrivaj, tajno: O., Amm., Demetrius dissimulanter asservari iussus est L., verba d. conclusa Ci., non (ne, neque) d. Ci., Suet. neprikrito, gratias populo Romano non d. tullit, quod … Val. Max. odkritosrčno se je zahvalil rimskemu ljudstvu, da … , alii (ante finem recedunt) d. et furtim Plin. iun.

3. vnemar pustiti (puščati), omalovaževati, ne ozirati se, ne meniti se, prezreti (prezirati): dissimulatus Marcii Macri (consulatus) T., Acilia … sine absolutione, sine supplicio dissimulata T., conscientiā belli Sacrovir diu dissimulatus T. očitalo se mu je, da je dolgo prikrival Sakrovirov upor, čeprav je zanj vedel; occ. zanemariti (zanemarjati), zamuditi (zamujati): d. damnosam curationem P. Veg., plerumque ab eis docendis (v sl. z infinitivnim stavkom) male dissimulatur Aug., quod dissimulatum Amm.

dissolvō -ere -solvī -solūtum

1. narazen spraviti (spravljati), kar je bilo zvezano (spojeno), razvez(ov)ati, odvez(ov)ati, razstaviti (razstavljati): scopas (gl. scōpae) Ci., clipeum Ci., arborum radices Varr., contextum, nodos omnes Lucr., animam Lucr. umreti, pontem N. podreti, navigium Ci. ep., navem Ph., stamnina Tib., monumenta Sen. tr. ali ilia risu Petr. razgnati, pinūs lamnā Val. Fl. razpiliti = razžagati, simulacrum Iovis Suet. s podstavka sneti, dissolutis membris insistere non potuit T. ker je imela ude spahnjene; pesn. z vokalnim u: (puppes) né temere ín mediís dissoluántur aquís O. da ne razpadejo; occ.
a) razstaviti = raztopiti (raztapljati), topiti: nubes, nubila solis calore, aes Lucr., resinam oleo Plin., fel aquā dissolutum Plin., stomachum d. Plin. povzročiti drisko.
b) kaj hudega pregnati, razbliniti: inflationes, dolorem capitis Plin.; pren.
a) ret. (periode, sestavke, verze idr.) razvez(ov)ati, razstaviti (razstavljati), brez zveze pustiti (puščati): orationem Ci., bene structum collocationem permutatione verborum Ci., versum H., argumenta Q.
b) (kako vprašanje, problem idr.) (raz)rešiti: captiosas interrogationes Ci., non poterit ratio dissolvere causam, cur … Lucr.

2. pren.
a) oprostiti, rešiti (opravkov, sitnosti): dissolvi me Ter., dissolve me Pl. odpravi me = povej mi, dissolvere pro sua parte (sc. se) Ci. pobotati (spraviti) se.
b) odpraviti (odpravljati), razveljaviti (razveljavljati), ukiniti (ukinjati), uničiti (uničevati), ugonobiti (ugonabljati): d. iura, iudicia, acta Caesaris, interdictum Ci., omnes leges Caesaris hac lege dissolvuntur Ci., d. amicitiam Ci. ali societatem N. razdreti, in dissolvenda severitate Ci., d. disciplinam severitatemque Auct. b. Alx., regia potestate dissoluta N., aetas … disturbans dissolvensque Lucr., eam (sc. mortem) cuncta mortalium mala dissolvere S., d. religiones, rem publicam L., imperium L. konzulsko oblast, neque … dissoluta quae Augustus voluisset T., d. leges, corpus Achaeorum Iust.; z acc. personae: senectus plerosque dissolvit T. oslabi.
c) ovreči, izpodbi(ja)ti, pobi(ja)ti: Erucii criminatio dissoluta est Ci., criminibus omnibus dissolutis Ci., utrumque dissolvitur Ci. se da ovreči, d. controversiam controversiā Corn., contra dicta d., dissolvitur varie, interim per partes dissolvitur Q., d. obiecta T.
č) occ. (po)plačati ([po]plačevati), izplač(ev)ati: qui dissolverem, quae debeo Ter., d. aes alienum Ci., neque quicquam (pecuniae publicae) ulli d. civitati Ci., ceteris … hoc nomen (dolg), quod urget, … dissolvere Ci., d. poenam, damna Ci., pecuniam pro his rebus dissolvit C., pristina vota novo munere dissolvo Cat.; abs.: non d., d. pro sua parte Ci., Scapulis difficiliore condicione dissolvit Ci.; med. (dvoumno): qui magno in aere alieno maiores etiam possessiones habent, quarum amore adducti dissolvi nullo modo possunt Ci. se nikakor ne morejo ločiti od posestev (= z njimi dolgove poplačati). — Adj. pt. pf. dissolūtus 3, adv. -ē

I. nezvezan, razpadel: Pl., navigium Ci. razpokano, stomachus Plin. oslabel, mlahav. — Sicer

II. le pren. „nezvezan“ =

1. ret. nepravilno zvezan: alterum nimis est vinctum, … alterum nimis dissolutum Ci., dissoluta oratio Q., nimis dissolutum genus orationis Ci., cum demptis coniunctionibus dissolute plura dicuntur Ci. brezvezno; od tod subst. dissolūtum -ī, n kot govorna podoba = ἀσύνδετον, brezvezje: Corn., contrarium et dissolutum Ci., Q.

2. nemaren, malomaren, brezbrižen, neskrben, nesamozavesten: animus, iudicium Ci., pater tam neglegens et dissolutus Ci., cupio in tantis rei publicae periculis me non dissolutum videri Ci., maluit crudelis quam dissolutus esse Ci., exstant libelli multo dissolutiores ipsis actionibus Sen. rh., dissolute factum Ci., minus severe (res confecta est) quam decuit, non tamen omnio dissolute Ci., dissolute decumas vendidisti (si dal v zakup) Ci.

3. lahkomiseln, nepremišljen, zanikrn, malopriden, prešeren, razuzdan, nesramen, razpuščen: filius, consilia Ci., liberalitas dissolutior, omnium hominum dissolutissimus Ci., (Alcibiades) luxuriosus, dissolutus … reperiebatur N., dissoluti mores Ph., dissoluta comitas Q., reprehensio dissoluti Q., dissoluta luxu mens T., non dissoluta clementia Plin. iun. ne lahkomiselna, adeo dissoluti Amm., dissolute scribere Ci. ep., dissolute hilaris Aug. prešerno; est dissoluti z inf. = lastnost lahkomiselneža (znamenje popolne lahkomiselnosti) je: Ci. (De offic. I, 28, 99).