Franja

Lycomēdēs -is, m (Λυκομήδης) Likoméd,

1. kralj na otoku Skiros (Scyros), pri katerem se je v ženski obleki skrival Ahil in imel z njegovo hčerjo Dejdamejo sina Pira (Pyrrhus) ali Neoptolema (Neoptolemus): Ci., Stat.

2. neki Bitinijec: Auct. b. Alx.

lycophthalmos -ī, m (gr. λυκόφϑαλμος) „volčje oko“, neki dragulj: Plin., Isid.

Lycormās -ae, m (Λυκόρμας) Likórmas

1. reka v Ajtoliji: O.

2. neki Kefenec: O.

Lȳsiadēs -ae, m (Λυσιάδης) Liziád, neki Atenec, sin filozofa Fajdra: Ci.

Lȳsiās¹ -ae, m (Λυσίας) Lísias, 1. Kefalov sin, Atenec, atenski govornik, Sokratov sodobnik: Ci., Q., Iust., Gell. Od tod adj. Lȳsiacus 3 (Λυσιακός) Lízijev, lízijevski: gracilitas Q..

2. neki zdravnik: Cels.

3. grški kipar: Plin.

ma členek, ki poudarja poljubnost zaimka ali prislova: mà kojī -ā -ē neki, ma kòjī kateri koli; màkoliko nekoliko, ma kȍliko kolikor koli; màkako nekako, ma kȁko kakor koli; màtko, màko nekdo, ma tkȍ, ma kȍ kdor koli; màšto nekaj, ma štȍ kdor koli

Macrīnus -ī, m Makrín

1. Plotius Macrīnus Plotij Makrin, Perzijev prijatelj, zelo učen: Pers.

2. C. Opilius Macrīnus Gaj Opilij Makrin, le nekaj mesecev rim. cesar (umrl l. 218 po Kr.): Eutr., Aur., Aus. — Od tod adj. Macrīniānus 3 Makrínov: factio Lamp.

3. neki slovničar: Aus.

4. (Caecilius) Macrīnus Cecilij Makrin, prijatelj Plinija mlajšega: Plin. iun.

Maecius 3 Mécij(ev) ime rim. plebejskega rodu. Poseb. znan je

1. Sp. Maecius Tarpa Spurij Mecij Tarpa, izvrsten poznavalec umetnosti in ocenjevalec dramskih del: Ci. ep., H. Najbrž po posestvu nekega Mecija se imenuje neki kraj pri Lanuviju v Laciju ad Maecium (ali Mēcium) L. Mecijevo.

2. Maecia, priimek neke rim. tribus: L., Ci.

malikovanje samostalnik
1. religija (čaščenje) ▸ bálványimádás
Islamska zakonodaja praviloma nasprotuje vsakemu upodabljanju ljudi in živali, ker bi to lahko vodilo v malikovanje, ki ga Koran izrecno obsoja. ▸ Az iszlám törvények rendszerint ellenzik az emberek és az állatok ábrázolását, hiszen ez bálványimádáshoz vezethetne, amit a Korán kifejezetten elítél.
Kristjanom se je uprlo malikovanje in niso hoteli cesarja častiti po božje. ▸ A keresztények fellázadtak a bálványimádás ellen és nem akarták istenként tisztelni a császárt.

2. (pretirano občudovanje) ▸ bálványozásNobene prihodnosti nimajo tisti, ki živijo v malikovanju jutrišnjega dne. ▸ Azoknak, akik csak a holnapot bálványozzák, nincsen semmilyen jövőjük.
Očitate mu malikovanje diktatorjev, a tudi pri vas je zaznati nekakšno fascinacijo z diktatorji. ▸ Felrója neki a diktátorok bálványozását, de önnél is észlelhető az irántuk érzett csodálat.

Mānia¹ -ae, f (prim. mānēs) Mánija,

1. mati larov: Varr., Macr., Arn.

2. neki hudoben duh, poseb. kot strašilo otrok, bavbav, strahomož: M., Arn., Stilo et Capito ap. Fest., P. F.

manner [mǽnə] samostalnik
način; nastop, stil
množina običaji, šege
množina obnašanje, olika, vedenje, manire, način življenja
arhaično vrsta

adverb of manner prislov načina
all manner of vsake vrste
after (ali in) this manner na tak način, tako
it is bad manners neolikano je
to the manner born kakor rojen za kaj, kakor da bi bil od rojstva tak
the grand manner staromodna dostojanstvenost
good manners lepo vedenje; olika
he has quite a manner ima dober nastop
to have no manners ne imeti manir
to have no manner of right ne imeti nikakšne pravice
to make one's manners prikloniti se
in a manner v neki meri
in a singular manner čudno, nenavadno
by all manner of means na vsak način
by no manner of means na noben način
in a manner of speaking tako rekoč
other times, other manners drugi časi; drugi običaji

Marsyās (Marsya) -ae, acc. -ān (Μαρσύας) Mársias

1. pritok reke Majandra v Veliki Frigiji: L., O.

2. ime dveh sirskih rek: Plin.

3. neki Satir (poosebljenje frig. igranja na flavto oz. piščal), izvrsten piskač, ki je Apolona pozval na glasbeno tekmo, ta pa ga je premagal in za kazen zaradi njegove predrznosti odrl. Marsijev kip je stal na rim. foru ob govorniškem odru; tam so opravljali svoje posle odvetniki in se shajali zaljubljenci: O., H., Mart., Iuv., Sen. ph., Lucan., Ap.

maškarada samostalnik
1. (dogodek) ▸ jelmezbál, álarcosbál, maszkabálTradicionalna maškarada je bila znova mednarodno obarvana, posebnost so bile beneške maske. ▸ A hagyományos álarcosbál ismét nemzetközi színezetű volt, a különlegességét a velencei maszkok adták.
2. izraža negativen odnos (o pretvarjanju) ▸ alakoskodás, szemfényvesztésOdstop predsednika vlade pomeni, da je večmesečne neokusne politične maškarade konec. ▸ A miniszterelnök lemondása azt jelenti, hogy vége a hónapok óta tartó ízléstelen politikai szemfényvesztésnek.
Protitajkunski boj je za zdaj šminka in maškarada, učinkov ni. ▸ Az oligarchaellenes harc egyelőre csak porhintés és alakoskodás, az eredménye nulla.

3. lahko izraža negativen odnos (o preobleki) ▸ álruha, maskara
Za maškarado se je menda odločil v želji, da ga kupci v trgovini ne bi prepoznali. ▸ Talán azért döntött az álruha mellett, hogy a vásárlók ne ismerjék fel az üzletben.
Najhuje je bilo, ko se je neki zabavi pojavil v uniformi s kljukastim križem na rokavu, to maškarado so mu ljudje zelo zamerili. ▸ Az volt a legrosszabb, amikor egy partin olyan egyenruhában jelent meg, aminek horogkereszt volt az ingujján, emiatt a maskara miatt az emberek nagyon nehezteltek rá.

medicāmen -inis, n (pesn. beseda; medicāre)

1. (v dobrem pomenu) zdravilna snov, tj. zdravilo glede na svojo snovno podstat, occ. zdravilo nasploh, lek, celilo, mazilo, obliž: T., Col., validum m. O., medicaminibus curari Ci., medicamina Pontica Iuv. mitridat, neki protistrup, medicaminibus corpus adversus venena firmare Aur. s protistrupi; pren. zdravilo = pripomoček, pomagalo: quasso medicamina imperio circumspectare Sil., iratae medicamina fortia praebe O.

2. (v slabem pomenu)
a) strup, strupena pijača, strupena snov: L. epit., Val. Fl., m. impura Fl., infusum delectabili cibo boletorum venenum, nec vim medicaminis statim intellectam T., tantum medicamina possunt Iuv. splavila.
b) bajilo, čarovno sredstvo, čarovna pijača, čarovnija: m. triste, incertum O., qui vestras maximus aevo est dux gregis inter oves, agnus medicamine fiet O.

3. metaf. vsak pripomoček, s katerim se doseže kak fizičen učinek
a) snov, s katero se spremeni, izboljša, izčisti kaka naravna snov (prirodnina): vitiosum Col. začimba, optimus caseus est, qui exiguum medicaminis habet Plin. sirila, vina medicamine instaurare Plin. bistriti, čistiti, fecundum fimi m. Plin. iztrebljanje pospešujoča moč, odvajalo, odvajalno sredstvo.
b) barvilo, barvína, barva: Plin., Petr., croceum Lucan.; poseb. lepotilno sredstvo, lepotilo, ličilo, šminka: Iuv., facies medicamine attrita Petr., vestrae medicamina formae O.

Medōn -ontis, m (Μέδων Skrbnik) Medónt

1. neki Kentaver: O.

2. sin atenskega kralja Kodra, prvi arhont: Vell.; njegovi potomci Medontidae -ārum, m Medontídi: Vell.

3. Trojanec, Ojlejev sin, vodja Pitijcev pred Trojo, ubit od Eneja: V.

Megara¹ -ae, f (Μέγαρα) Mégara

1. f Herkulova soproga: Sen. tr., Hyg.

2. m neki Numantinec: Fl.

Meleager (redkeje Meleagros, Meleagrus) -ī, voc. Meleagre: O., Val. Fl., m (Μελέαγρος) Meleáger

1. sin kalidonskega kralja Ojneja (Oeneus), argonavt in udeleženec kalidonskega lova. Sedem dni staremu so Mojre prorokovale, da bo umrl, če zgori poleno na ognjišču; zato je mati Alteja vzela in shranila poleno. Ko pa so njeni bratje ugrabili Atalanti kožo kalidonskega merjasca, ki ga je ubil Meleager, jih je Meleager pobil. Razsrjena Alteja je vrgla poleno v ogenj in Meleager je takoj umrl. Obupana Alteja je naredila samomor, Meleagrove sestre pa so tako objokovale bratovo smrt, da jih je Artemida spremenila v pegatke: O., Val. Fl., Plin., Hyg. — Od tod adj. Meleagrēus 3 (Μελεάγρειος) Meleágrov: Calydon Lucan. Meleagrius 3 Meleágrov, meleágrski: Pleuron Stat. Subst. Meleagris -idis, f (Μελεαγρίς), pl. Meleagridēs -um, f
a) Meleagride, v pegatke spremenjene Meleagrove sestre: O.
b) Meleagridēs (sc. aves ali gallinae) pegatke: Varr., Plin., Suet.; sg. Meleagris: Col.

2. vojskovodja Aleksandra Velikega: Iust., Cu.

3. neki Makedonec: Cu.

Meneclīdēs -ae, acc. -īdēn, m (Μενεκλείδης) Meneklíd, neki tebanski govornik, Epaminondov nasprotnik: N.

Menēnius 3 Menénij(ev), ime rim. patricijskega rodu. Poseb. znana sta:

1. Menenius Agrippa (pri L. tudi Agrippa Menenius) Menenij Agripa, konz. l. 503; baje je ob prvi izselitvi l. 494 z znano basnijo o želodcu in udih pregovoril plebejce, da so se vrnili v Rim: L., Aur.

2. neki čudak in napol norec za časa Horacija: H. Adj. Menēnia tribus Ci. ep. Menenijeva tribus. Menēniānus 3 Menénijev (tj. Menenija Agripe): iudicium L.

mentīgō -inis, f (mentum) neki izpuščaj, menda jagnječje garje: Col.