Franja

barbar moški spol (-a …) der Barbar
horda barbarov die Barbarenhorde

bàrbār -ára m, bàrbarin m, mn. bàrbari (gr. barbaros) slabš. barbar

barbar brado dobiti; rastlinstvo pognati korenine

barbar samostalnik
1. ponavadi v množini, zgodovina (pripadnik neciviliziranega ljudstva) ▸ barbárBoj s Perzijci je za Grke predstavljal tudi boj med civilizacijo in barbari. ▸ A perzsákkal vívott harc a görögök számára egyben a civilizáció és a barbárok közötti harcot is jelentette.
V 3. stoletju so mesto osvojili barbari, ga požgali, ostanek pa je pozneje uničil potres. ▸ A várost a 3. században a barbárok foglalták el és gyújtották fel, ami megmaradt, azt később egy földrengés pusztította el.

2. lahko izraža negativen odnos (o surovem obnašanju) ▸ barbár"Večina moških je barbarov," ji je odvrnil, medtem ko je občudoval njeno nežno in gladko kožo. ▸ „A férfiak többsége barbár” – mondta a nőnek, miközben selymes és sima bőrét csodálta.
Ne smemo poenostavljati, da gre za vojno evropskih demokracij z muslimanskimi barbari. ▸ Nem szabad leegyszerűsítenünk arra, hogy európai demokráciák és muzulmán barbárok közötti háborúról lenne szó.
Milček je bil kulinarični barbar, ljubitelj vsakršnega mesa, špeha, feferonov, popra in čebule. ▸ Milček barbár volt konyhaművészeti szempontból, imádott mindenféle húst, szalonnát, szerelmese volt a csípős paprikának, borsnak és hagymának.
Shakespeara so imeli klasicisti zaradi njegove prvinskosti in ustvarjalne svobodnosti za barbara. ▸ Shakespeare-t a klasszicisták barbárnak tartották eredetisége és alkotói szabadsága miatt.

Barbar, der, (-en, -en) barbar

barbár barbarian

postati barbár to become barbarized

barbár barbare moški spol ; Barbare moški spol

vdor barbarov l'invasion des Barbares; (slabšalno) brute ženski spol, butor moški spol

barbár (-a) | -ka (-e) m, f

1. (pripadnik neciviliziranih ljudstev) barbaro (-a):
vdori barbarov invasioni dei barbari, barbariche

2. pejor. (surovež) uomo rozzo, incivile

barbár -ja m (gr. bárbaros) barbar, barbarin, varvarin, divljak

barbár bárbaro m

barbár -a m., ва́рвар -а ч.

barbár

I. -ă (-i, -e) adj. barbarski, divji, nečloveški

II. -i m barbar

barbár -a m barbar

barbare [barbar] tuj (za Grke in Rimljane); divji, krut, surov; nečloveški; barbarski, neciviliziran, neomikan; nepravilen (beseda); masculin barbar; neomikan človek, surovež, divjak

invasions féminin pluriel barbares vpadi barbarov
crime masculin barbare divjaški zločin
coutume féminin barbare divjaški običaj
se conduire comme un barbare divjaško se obnašati

barbarian [ba:bɛ́əriən]

1. pridevnik
divji, barbarski, neotesan, neolikan, neciviliziran; tuj

2. samostalnik
tujec, barbar; neolikanec, neotesanec

barbaro

A) m barbar, divjak; ekst. knjižno tujec:
le invasioni dei barbari vdori barbarov

B) agg.

1. tuj:
parole barbare tuje besede

2. barbarski; ekst. primitiven, divji:
usi barbari primitivni običaji

3. pren. surov; nekultiviran, okoren, neomikan; neokusen:
scrivere in un latino barbaro pisati okorno latinščino
vestire in modo barbaro neokusno se oblačiti

4. pren. okruten, zverinski, nečloveški:
una barbara rappresaglia zverinski povračilni ukrep

barbárski -a -o prid. barbar

barbarus 3, adv. -ē (gr. βάρβαρος) „barbarski“ =

1. tuj ali inozemski na splošno: hospes Pl., servi agrestes et barbari Ci., reges H., barbara (puella) sermone est? O. ali govori spakedrano latinščino?

2. tuj, inozemski,
a) (v naspr. z gr. omiko) = italski, rimski, latinski: poëta (= Naevius) Pl., (comoediam) Philemo scripsit: Plautus vortit barbare Pl. Plavt jo je polatinil; = frigijski: carmen Dorium … barbarum H., buxus Val. Max; = perzijski: Cu., Autophradates habebat barbarorum equitum XX milia N.; pogosto kot subst. barbarus -i, m barbar, tujec, inozemec: barbari quidam et immanes (naspr. Graeci homines) Ci., cum barbaris (z Rimljani) … Graecis bellum est eritque L., pernicies Graiûm et barbarûm Ph., Agesilaum barbari (Egipčani) contempserunt N., classem LXX navium Athenienses … Miltiadi dederunt, ut insulas, quae barbaros (Perzijce) adiuverant, bello persequeretur N., barbarus (ὁ Πέρσης perzijski kralj) conflixit postridie N.
b) (v naspr. z rim. omiko) = nerimski, nelatinski: animos gentium barbararum opinio alta pervaserat Ci., barbare loqui Ci. napačno, kakor tujec, spakedrano, barbare dixisti „pluria“ Gell.; subst. masc. = barbar, tujec: illa vox „civis Romanus sum“ inter barbaros saepe salutem tulit Ci.; barbari pri C. = Galci ali Germani; iron.: barbarus hic (v Pontu) ego sum, quia non intellegor ulli O. (ker Pontci ne razumejo lat. jezika); subst. neutr.: in barbarum aucto cognomento Idaeos Iudaeos vocitari T. z imenom, spakedranim po barbarski navadi.

3. met.
a) duševno barbarski, zagoveden, zarobljen, neomikan, neveden: qui aliis inhumanus ac barbarus, isti uni commodus ac disertus videretur Ci., quod homo barbarus intellegere non potuit Ci., homines barbari atque imperiti C., non sunt illa (scripta) suo barbariora loco O., barbare loqui Q.
b) nravno surov, krut, okruten, divji: mos H., immanis ac barbara consuetudo hominum immolandorum Ci., praedo tam nefarius, pirata am barbarus Ci., homines feri ac barbari C., sacra suo facio barbariora loco O., barbare laedere oscula H., barbare facere Vulg. nespodobno.

4. subst. barbarum -ī, n črn obliž: Cels.

heathen [hí:ðən]

1. pridevnik
poganski, barbarski

2. samostalnik
pogan(ka), barbar(ka)

Hun [hʌn] samostalnik
Hun
figurativno barbar
sleng nemški vojak, švab